​A tapasztalatom szerint egy vezetői csapat optimális mérete 3-8 ember között van. Épp annyi, amennyien meg tudnak enni egy pizzát. :)) 

Ennél nagyobb méretű csapatban mindig problémás lesz a döntéshozatal. Mindig van olyan résztvevő, akinek elég lenne elküldeni a megbeszélés jegyzőkönyvét. :) Semmi dogmatikus nincs emögött, egyszerűen csak így praktikus és ennyi.

Én csak két okot tudok arra, hogy valaki egy csapat vagy megbeszélés résztvevője legyen:

1) ő a cég egyik kulcsterületének képviselője vagy,
2) olyan kritikus, fontos tudással vagy képességekkel rendelkezik, ami szükséges a döntéshez.

Miért érdekes ez a csapat mérete szempontjából?

A legtöbb megbeszélés egy óra kiméretű. Ha sokan vesznek részt a meetingen, akkor a résztvevők inkább a saját álláspontjuk elmondására törekszenek és kevésbé kérdeznek. Tök logikus, hogy igyekszenek minél több dolgot besűríteni abba a pici időkeretbe, amit kapnak, ugyanis nem tudhatják, hogy a megbeszélés hátralévő részében szóhoz jutnak-e még. A visszakérdezés, pontosítás nem jöhet szóba, mert akkor már nem az illetőnél lesz a szó. Hm? :)) Ezzel szemben a kisebb méretű teamekben van idő és lehetőség többször is kérdezni, hogy pontosabban megértsék, mire gondol a másik, több idő jut az ötletek és a vélemények megosztására. Ez sokkal kevesebb félreértést szül és jobb döntéshozatalt eredményez.

Ha ez ennyire evidens, miért van mégis sok nagy létszámú vezetői csapat?

Egyrészt, gyakran az áll a háttérben, hogy a vezető igyekszik a legtöbb érintett területet bevonni a döntésekbe. Politikailag korrekt megközelítés és nagyon jól néz ki a vállalati kultúrát erősíteni szándékozó posztereken, ugyanakkor rettenetesen-borzasztóan nem hatékony. Talán a csapat méretének növelésén túlmenően létezhetnek más módszerek is arra, hogy a cég területei megfelelően bevonódjanak egy döntésbe.

Egy másik jelenség, amikor a vezető egyenlőségre törekszik és a vállalati hierarchiában egy szinten lévő vezetők mindegyikét egyformán kezeli. Mintha valami jutalom lenne, hogy valaki részt vehet a vezetői meetingeken a témától és a relevanciától függetlenül. Néha még az álláshirdetések is csábítanak ilyesmi szöveggel: „being part of the leadership committee”. Számomra ez kb. úgy értelmezhető, hogy „ugyan nem tudok neked több megbecsülést adni, de szerintem jól fog esni, hogy a vezetői csapat tagja lehetsz”. Ha valaki nem elégedett a fizetésével, a státuszával, akkor a vezetőnek erre más választ kell találnia, mint a csapat bővítését, feláldozva ezzel a hatékonyságot.

A képviselet az a kommunikációs forma, amikor elmondod, hogy te hogy látod a problémát, mi a véleményed a szóban forgó dologról, azaz képviseled a saját vagy a csapatod álláspontját, érdekét. Pl.: „szerintem változtatni kellene a marketing eszközeinken” vagy „úgy gondolom vágni kellene a költségeinken”.

A kérdezés ezzel szemben az a kommunikációs forma, amikor egy vezetőtársad megállapításához pontosító kérdéseket teszel fel. Pl. „Miért gondolod, hogy változtatni kellene a marketing eszközeinken?” vagy „Melyik marketing eszközökre gondolsz pontosan?” vagy „Milyen adatokból következtetsz arra, hogy magasak a költségeink?” vagy „Melyik költségtényezőkre gondolsz?”

Egy felsővezető nemrég arról panaszkodott, hogy baromi nehézkesen születnek döntések náluk. Vetettem egy gyógypillantást a problémára és arra jutottam, hogy a pizza nagy segítség lenne számukra.

Sok csapatban a döntések amiatt válnak nehézkessé, mert egyszerűen túl sokan vannak a teamben. Elsőre furcsának hangozhat, de elég gyakori probléma ez. Ha túl nagy a létszám, akkor a logisztikai problémákon (valaki mindig hiányozni fog) túl a legnagyobb gondot a kommunikáció okozza. Egy hatékony megbeszélésen kétféle kommunikációt figyelhetsz meg: a képviselet és a kérdezést.