Változásmenedzserként sok olyan vállalattal dolgoztam, amelynek a stratégiája szinte mindenre kiterjedt: legyen élenjáró technológiájuk, legyen kiváló a szolgáltatásuk minősége, eközben javítsák az ügyfélelégedettséget és legyenek innovatívak is. Az ilyen, sokfrontos stratégia eleve bukásra van ítélve, mert nincs esély arra, hogy az összes szükséges projekt elegendő figyelmet kapjon.

Az olyan gyakorlat, ahol igyekeznek mindenkinek mindent megadni, azzal jár, hogy a vállalat legjobb esetben is csak közepes lehet. Az első lépés tehát az, hogy fókuszálj, válaszd ki a legfontosabb dolgokat, amiket meg kellene valósítani. Irányítsd jól a beruházásaidat, válassz megfelelő projekteket, és lásd el azokat annyi forrással, amennyi a megfelelő kivitelezéshez szükséges.

Eddig általában sokan eljutnak, de...

A végrehajtás az a pont, ahol a munka azért szükséges, hogy elérd a célokat és megváltoztasd a struktúrát és a kultúrát. Ez sokszor nem evidens feladat, segítségre lehet szükségük azoknak a vállalatoknak, ahol  nincs erős portfolió és projektmenedzsment kapacitás. Én ezeket a tippeket adnám:

1. Döntsétek el, hogy hogyan, mi alapján döntötök.
2. Határozzátok meg azokat a projekteket és programokat, amelyek a stratégiát cselekvéssé alakítják.
3. Határozzátok meg a beruházási döntések priorizálásához szükséges kritériumokat.
4. Legyen elegendő számú minősített projekt, hogy tényleg megvalósuljon a stratégia.
5. A körülmények változásának megfelelően finomhangoljátok a projekt portfoliót.

A prioritásokkal kapcsolatos döntések gyakran kompromisszumra kényszerítenek a meglévő struktúra, kultúra és erőforrások, valamint az új felépítése között. Talán nem a legjobb módja a fejlesztés és a változtatás végrehajtásának, ha a stratégiát a meglévő forrásaid mentén határozod meg. De az olyan stratégiák, amelyek a vállalat kapacitását messze meghaladó forrásokat igényelnek, kezdettől fogva halálra vannak ítélve. Úgy mondanám, hogy elérhetsz bármit, amit akarsz, de nem szerezhetsz meg mindent, amit akarsz.

a sikeres és a sikertelen vállalatok között nem maga a stratégia, hanem annak  fegyelmezett végrehajtása tesz különbséget. Az erőforrások mindenhol végesek, ezért a jó stratégia legalább annyira szól arról, hogy mit ne tegyél, mint arról, hogy kiválaszd azokat a stratégiai projekteket és programokat, amelyekbe invesztálni akarsz.
Tapasztalatom szerint, egy vállalat csak a megfelelő projekt portfolió melletti elkötelezettséggel képes végrehajtani a stratégiáját. Az elkötelezettség irányítja az idő, pénz, és eszközök korlátozottan rendelkezésre álló forrásait és az elkötelezettség a biztosíték arra, hogy megfelelő figyelem kísérje a projektek megfelelő végrehajtását.
Az elkötelezett a stratégia-alkotók és projekt szponzorok folyamatosan egyeztetnek a menedzserekkel, hogy megértsék azok speciális, konkrét igényeit. Az elkötelezett projektmenedzserek pedig folyamatosan egyeztetnek a felsővezetéssel, hogy megértsék a vállalati stratégia főbb elemeit és a döntések összefüggéseit. Rendszerint ez az a pont ahol eldől, hogy (a Ponyvaregény után szabadon) "örülünk Vincent?" vagy a Takarítót kell hívni.