Ha valaki azt állítja, hogy teljesen meg tud változni, 3 lehetőséget látok az érvelésre:
- Ha valaki az élete folyamán többször tölt ki személyiségtesztet, ugyanazt az eredményt fogja kapni. Ha valaki többször is kitöltötte a Myers-Briggs, a DISC, az MMPI vagy épp a Clifton StrengthsFinder tesztet, látható, hogy a válaszok túlnyomó többsége még sok idő elteltével is hihetetlenül következetes marad. Ha a tesztek kérdéseire adott válaszok tökéletes egyezése 1, akkor a tapasztalatok alapján újratesztelés esetén ez 0,75 és 0,85 közé fog esni. Ez hihetetlen következetesség! Ha adatbúvárt szeretnék meggyőzni, ezzel próbálkoznék.
- Ha valaki azt hiszi, jelentősen meg tud változni, arra kérném, hogy emlékezzen vissza a legutóbbi gimis osztálytalálkozójára. Ott ugyanazokat a viselkedésmintákat és jellemvonásokat tapasztalta az osztálytársaknál, mint amiket az iskolaudvarról már ismert. Megnézhetik a gyerekeiket vagy a testvéreiket is ugyanilyen szemüvegen keresztül.
- Egyfelől nagyszerű dolog azt mondani valakinek, hogy: „Nézd! Az lehetsz, aki akarsz! Együtt érző szeretnél lenni? Annyira együtt érző lehetsz, amennyire csak akarsz. Taktikus akarsz lenni? Annyira taktikussá válhatsz, amennyire csak akarsz. Magabiztos szeretnél lenni? Olyan magabiztossá válhatsz, amennyire csak akarsz.” Olyan szépen hangzik, amikor valakinek ezt mondjuk, nem? Igazából, ha közelebbről vizsgáljuk ezeket a kijelentéseket, akkor rájövünk, hogy ilyet mondani egyáltalán nem etikus dolog. Mert ha ezt mondjuk valakinek, az azt jelenti, hogy ő nem egyedi, nem különleges, hanem egy „üres prototípus”, amiből bármit lehet csinálni. Az élet értelme nem az, hogy átalakuljunk valaki mássá. Szerintem az élet értelme a már meglévő belső erőkre való minél nagyobb összpontosítás.
Olvastam egy könyvben, hogy a jellemvonásaink erősödnek, ahogy öregszünk. Beszélgettem erről olyanokkal, akik nem értenek egyet ezzel. Azon goldolkodtam, hogy mit mondanék azoknak, akik úgy gondolják, hogy nem számít most milyenek, bárki lehet még belőlük.