Egyik ügyfelünkek tartott vezetőfejlesztő workshopon Mocsai Lajos volt a meglepetés vendég. Most találkoztam vele először személyesen, és kézilabda rajongó lévén nagyon kíváncsi voltam rá. Nem kellett csalódnom, nagyon tanulságos dolgokat hallottam tőle.
 

• Elit közösségekben a vezető felkészültsége döntő, az egyik legfontosabb dolog, hogy támogatóan együttműködő legyen. Ebből a sorok közt azt olvastam ki, hogy egy átlagos csapat nem feltétlenül követel felkészült vezetőt. Persze meg is fordíthatom: felkészületlen vezetővel nem lehet kiváló csapatot építeni. A mondat másik része is fontos: a kiváló csapatok kevesebb irányítást igényelnek, inkább támogatásra, együttműködésre van szükségük a vezetőjük részéről.
• A kiváló csapatmorál egyik fontos jellemzője a befogadó közeg, az összeszokott baráti értékközösség, melyben a csapattagok elkötelezettek a magas értékrend mellett. Ha egy vezető összetartó csapatot szeretne kialakítani, akkor az érték és érdek mellett egyszerre kell döntenie. Erre nagyon jó példa a férfi kézilabdaválogatott: Nagy Laci egy nagyon összetartó közösségbe érkezett vissza, melynek szilárd értékei voltak. Nem vitás, hogy Laci a szakmai vezér a válogatottban, ugyanakkor a nemzeti válogatott értékrendje szerint a társak nem őt választották csapatkapitánynak. Neki is be kellett illeszkednie abba az értékrendbe, amit a csapat nélküle alakított ki, és ehhez időre volt szüksége. Az értékrend sokszor fontosabb a vezérré váláshoz, mint a szakmai tudás.
• Az időkérés kapcsán arról beszélgettünk, hogy a jó vezető a megfelelő időpillanatban kér időt, még a probléma bekövetkezése előtt. Ez nagyon jól rímelt a workshopunk tematikájához, ugyanis az ügyfelünknél rendben mennek az alap dolgok, de érezhetően nő a nyomás, ki kell találniuk valamit a jövőre nézve. Mocsai Lajos véleményével egyezően az ügyvezetőjük jó pillanatban “kért időt”, még mielőtt a számok romlani kezdtek volna.

• Egy vezetőnek mennyire kell szorosan ellenőriznie az emberei munkáját? Mocsai Lajos szerint a felelősen gondolkodó, motivált csapattag jól dolgozik, ha nézed, és még jobban, ha nem látod – szinte nem is kell külső kontroll.
• Lajos nagyon tömören összefoglalta, hogy mi a különbség a perfekcionizmus és professzionalizmus között: a tolerálható hibamennyiség. Nem az a lényeg, hogy hibamentesen működjön egy csapat, sokkal inkább az a kulcs, hogy hol a tűréshatár, mennyi az a hiba, ami még belefér ahhoz, hogy a versenytársak előtt maradj.
• Beszélgettünk arról is, hogy hatásos eszköz-e a vezető részéről a félelemkeltés, a büntetések gyakori alkalmazása. Egy nagyon tanulságos történetet hallhattunk egy operaénekesről, aki nagy átéléssel énekelte az áriáját, amikor is kigyulladt mögötte a függöny. Hátranézett és félelmében nem mérlegelt túl sokat, hanem rögtön a közönség közé ugrott. Másnap reggel lett nagy a csodálkozás, amikor is lemérték, hogy a zenekari árok, amit átugrott, 7.25m hosszú volt. Nyilvánvalóan ezt a távot nem tudja állandó jelleggel átugrani, de félelmében még erre is képes volt. Fontos konklúzió, hogy az ember félelmében igenis képes csúcsteljesítményre, de ez nem tartós, ugyanis amint a kényszerítés elmúlik, rögtön visszaesik a teljesítménye. Logikus lehetne az a következtetés, hogy akkor a félelmet fent kell tartani. Erre Lajos egy másik példát hozott. Egy asztal tetejére macskát, alá pedig egereket tettek. Az állatok látták egymást, de fizikailag nem tudtak egymás közelébe jutni. Az egerek először nem ettek, aztán depressziósak lettek, majd elpusztultak. Talán ők sem tudnak rettegésben élni…