Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok. Összességében ezek a tulajdonságok mind figyelmet és tiszteletet érdemelnek, gyakran le is nyűgözik a munkatársakat, akik bátran követik az ilyenféle embereket. Nem csoda, hogy felsővezetők, HR-esek ezeket az arcokat egyre feljebb nyomják a ranglétrán. Persze egy ideig sikeresek is lehetnek, de az alapvető vezetői jellemvonások hiányában aligha jutnak feljebb, aligha tudnak kilépni a saját szakterületükből. Ez a jelenség jól megfigyelhető, amikor valaki munkahelyet vált: a pénzügyes pénzügyi vezetőnek megy, az informatikus CIO-nak, stb.

Számomra nem feltétlenül az következik ebből, hogy vezetőként léptek elő, inkább az, hogy magasabb szinten adnak hozzá egyéni értéket a szervezet működéséhez.

Hogy néz ki egy vezető karrierjének meghatározó éveiben?

Azt gondolhatnánk, hogy nem oly nehéz felismerni a vezetői adottságokat, de többnyire csak egy jellemvonásokból álló bevásárlólistát tudunk összeírni, mint pl. analítikus képesség, karizma, nagyszerű prezentációk és sikerorientáció. Jó dolog, ha ezekkel rendelkezik egy vezető, nem vitás, de ezek pusztán látványos, felszínes tulajdonságok. Ilyesmiket felfedezhetünk politikai és spirituális vezetőkben, edzőkben esetleg másokban is, akiknek nincs tehetségük, éleslátásuk az üzlethez.

Egyetlen üzleti iskola, egyetlen MBA kurzus sem garantálja, hogy a résztvevő rendelkezni fog a vezetéshez szükséges készségekkel. A legképzettebb vezetők esetleg gyorsan gondolkodnak, jól láthatnak meg koncepciókat, érthetnek a számokhoz vagy más, az üzlet számára értékes tudással rendelkezhetnek, csakhogy a vezetői rátermettség hiányában inkább tekinthetők "high-potential" egyéneknek, mint "high-potential" vezetőknek.

Sajnos más vezető kollégák véleménye, értékelése sem túl beszédes. Azok a vezető-jelöltek gyakran a legjobban teljesítők és egyúttal a legboldogabbak is a helyzetükkel, akik a saját szakterületükön belül működnek. Ebből egyáltalán nem következik az, hogy komplex vezetői feladatokat is meg tudnának oldani.

A világ legzseniálisabb fejlesztő- vagy tehetségprogramja sem hoz számottevő eredményt, ha nem a megfelelő embereket kepezzük vele.

Nyilván én sem tudom a tuti megoldást, de abban biztos vagyok, hogy ha a megfelelő beszélgetést folytatjuk le a potenciális vezetővel, könnyebben felismerhetjük, hogy ő-e a mi emberünk.