Az optimizmus jó. Legalábbis ezt tartják. Gyorsan hozzáteszem, hogy szerintem is jó, csak bizonyos korlátok között.

Biztosan találkoztál már magabiztos szakértővel, tanácsadóval, aki komoly referenciákat tudott felmutatni. Fogadjunk, hogy tök jó sztorikat mesélt arról, hogy hogyan ért el sikereket. Rendben is van ez így, de nem árt résen lenni.
 

A magabiztos emberek ugyanis sokszor nincsenek tudatában saját korlátaiknak amikor egy üzleti problémára megoldást kínálnak. De miért is lennének óvatosak a képességeikkel kapcsolatban, amikor baromi sikeresek? A sok sikertörténet azonban könnyen túlzottan optimistává teheti az ilyen embereket és amikor döntéshelyzetbe hoznak, a magabiztosságukat az általuk összerakott történet koherenciája határozza meg és nem a rendelkezésre álló információ mennyisége és minősége.

Hogyan tudod megvédeni a céged az ilyen intuitív döntésektől (amiket sztorik és hiedelmek támogatnak), melyek végül katasztrófálisnak bizonyulnak? A következő egyszerű módszert javaslom.
 

Ha formálisan még nem köteleztétek el magatokat egy üzleti döntés mellett, de elvi megállapodás már született:
 

• Szedj össze pár szakértőt, kollégát, akik nagy ismerői a területnek, témának.
• Röviden vezesd fel nekik: "Képzeljétek el, hogy egy év múlva vagyunk. Pontosan úgy hajtottuk végre a tervet, ahogyan leírtuk. A végeredmény azonban katasztrofális lett."
• Kérem, hogy kb. 10-15 perc alatt írjátok le röviden a katasztrofa történetét.

Tapasztalatom szerint a módszer segít felülkerekedni az optimizmuson, amit a vezetői csapat érez, ha már majdnem meghozott egy döntést és feljogosít a kétkedésre, amivel meg lehet nyerni a nem elkötelezett tagokat is.

Nem csodafegyver, de csökkentheti a kockázatot.