De megtanultam valami mást is. Ez a kivétel és nem a tendencia. Tíz emberből kb. kettő mondta azt, hogy a munkájában nagyrészt az erősségeire építhet. Az emberek döntő többsége reszeli a melót minden nap és feladja azokat az álmait, amiért az egészet végülis elkezdte. Sokan magyarázzák azt, hogy hát ugye, kompromisszumot kell hozni... Kb. úgy hangzik ez, mintha kilőnéd a vágyaid nyilát és oda rajzolnád a célkeresztet, ahova a nyílvessző fúródott...

Holnap túl leszünk a 300-dik résztvevőn, akiknek a workshopunkon azt tanítjuk, hogy hogyan fogalmazzák meg az erősségeiket és hogyan használják azokat a munkájukban. Megértik az üzenetet, el is hiszik, örülnek is neki, mert tudják, hogy igaz, mégis sokan mondják azt, hogy ezt nem tudják megcsinálni. Mert hát karriert építenek, jobb, ha nyugton maradnak, fizetniük kell a számláikat, gondoskodni kell a családról, hiteleik vannak, stb. Az élet egy olyan keskeny ösvényre kényszerítette őket, ahol úgy érzik, nincs túl sok választásuk.

Én is éreztem így. Az élet nagyon váratlanul, nagyon nehézzé tud válni és minél tovább vársz, annál nehezebb lesz. Mielőtt észrevennéd, már az életed mellékszereplője vagy, messze attól, amire igazán vágytál. A legjobb szándékkal vállalsz munkát, keményen dolgozol, előléptetnek majd egy nap azon kapod magad, hogy egyáltalán nem is érdekel az, amit csinálsz, csak az idő telik, nincs benne semmi kihívás, néha úgy érzed, hogy kiégtél. Pedig az állás jól fizet. Vagy ha még azt sem, akkor azzal vigasztalod magad, hogy ez a szívás előrelépéshez kell. Akárhogy is legyen, úgy érzed csapdába kerültél.

Amikor "kijöttem az egyetemről" nem igazán tudtam mihez kezdjek. Persze megtanultam egy szakmát, de fogalmam se volt, hogy igazából mit is szeretnék csinálni. Vajon sikeres leszek? Szóval kissé zavaros volt a munkavállalás. Persze akadt sok okos tanács, csak épp egyik se rólam szólt, hanem inkább arról, hogy mi a trendi, a szexi-fenszi mostanság. Fogadok, hogy te is éreztél így...
És lehet, hogy még most sem tudod pontosan, hogy mihez kezdj, milyen munka lenne a legjobb számodra. De azért bízol magadban. Hiszel abban, hogy sikeres leszel, eléred azt, amit szeretnél, bízol benne, hogy a munkád hozzásegít majd ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat.
Kétségtelen, a munka tényleg jó eszköz erre. Az elmúlt 10 évben sok sikeres emberrel ismerkedtem meg és azt láttam, hogy a munka nagyon klassz dolog az életükben. Olyan kihívásokkal kellett szembenézniük, amikre vágytak. Felismerték, hogy jól teljesítettek és segítették őket abban, hogy még jobbak legyenek. Olyan élményeket és tapasztalatokat szereztek, amik sikeressé tették őket.

És ilyenkor, mint sokan mások (én is így tettem), másokat hibáztatsz. Néha a családi háttérben találod meg az okot vagy a cégben vagy épp a főnöködet tartod seggfejnek. De a felelőst rossz helyen keresed! Te vagy a felelős, a te döntésed, hogy tovább halogatsz vagy felteszel magadnak pár nehéz kérdést. Én ezekre kerestem a választ, hátha neked is segít.

• Mik az erősségeim?
• Mik azok a tevékenységek, amikben sikeres vagyok és nagyon jól érzem magam? (Én pl. nem tudtam a választ, ezért megkérdeztem a korábbi főnökeimet).
• Milyen sztiuációkban lehet hatékonyan használni ezeket az erősségeket?
• Hogyan tudok olyan életvitelt, értékrendet kialakítani, hogy az erősségeim pont azt a sikert, elismerést hozzák, amire vágyok?
• Mi a következő lépés? Mit kell tennem holnap?

A válaszok nálad vannak, a te fejedben... Szóval hajrá!