Nemrég olvastam egy cikket, arról, hogy működik-e az otthonról dolgozás. A Stanford Egyetem munkatársai a CTrip nevű, 13 ezer főt foglalkoztató kínai utazási irodánál végeztek egy kísérletet. Szerették volna csökkenteni az irodai költségeiket, valamint a call centerben az elvándorlást, ami kb. 50% volt évente. Attól tartottak azonban, hogy a munkatársak, műszakvezetőik ellenőrzésétől távol, pocsékul fognak teljesíteni. De nem ezt történt.

A teljes cikket itt olvashatod. Korábban már írtam arról, hogy a munka azért nagy szívás, mert a munkaadók szabadon garázdálkodnak a munkavállalók idejével, holott a teljesítményükért fizetik őket és nem az idejükért.

Összeszedtem néhány tippet arra, hogy az idő helyett hogyan helyezd a teljesítményre a hangsúlyt:
 

  • Az alkalmazottakat az eredmények alapján jutalmazd, és ne azon az alapon, hogy mennyi időt töltöttek az irodában.
Ahelyett, hogy azt mondod „Kata jó munkatárs, mert sokszor estig dolgozik”, beszélj inkább arról, hogy Kata ténylegesen mivel járult hozzá az eredményekhez. Mit tett ő a vállalat érdekében? Ne használj semmilyen, az időre vonatkozó hivatkozást, különben a csapattagok az elismerés érdekében abban fognak versenyezni, hogy túltegyenek egymáson a bent töltött időben. És ugye nem ez a cél.
 
  • Ne írdd elő a munkatársak számára, hogy hogy néz ki a munka-magánélet egyensúly.
„Óh, már 18 óra van, tényleg otthon kellene lenned a családoddal.” Ez nem tőled függ, hanem a munkavállalótól. Vedd észre, hogy felnőtt, hagy ossza be a saját belátása szerint az idejét. Ne az alapján tégy különbséget, hogy ki rugalmas és ki nem, hogy ki hogyan priorizál az otthon és a munkahely között.
 
  • Ne gondold, hogy jó főnök vagy, ha egy hóvihar esetén korábban engeded el az embereidet.
Remek módszer arra, hogy az emberek gyereknek érezzék magukat, ha egy jól sikerült projekt vagy pl. egy hóvihar esetén megengeded, hogy korábban menjenek haza vagy később érkezzenek. Ezzel csak azt a tényt erősíted, hogy beleszólásod van az idejükbe, és nekik pedig nincs. Hagyd, hogy az emberek ezeket a döntéseket maguk hozzák meg.
 
  • Hagyd abba a menedzselésnek azt a formáját, hogy körbejársz.
Amikor csak úgy beugrasz valakihez, abba kell hagynia azt, amit éppen csinál, a gondolatait erről a munkáról át kell irányítania arra, hogy spontán beszámoljon neked arról, ami éppen a te fejedben van, és amikor te odébbállsz, a figyelmét vissza kell irányítania a félbehagyott munkájára. Időpazarlás, pénzégetés! Vagy küldj neki email-t, vagy még jobb, ha spontánkodás helyett tervezel!
 
  • Bízz az emberekben úgy, ahogyan te bízol magadban.
Hagyd abba az olyan szabályok készítését, amelyek azon kevesek miatt íródnak, akik félő, hogy nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Hagyd abba az olyan szabályok készítését is, amelyek megvédenek téged a kevesek hozzá nem értésétől, mert ezek a szabályok akadályozzák a többiek teljesítményét. Arra törekedj, hogy a munka ne egy általános iskolához hasonlítson!

A teljesítményt értékeld az idő helyett

 

2012-10-12