Nemrég olvastam, hogy a nap egyharmadában az agyunk "autópilóta" módban van. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink kalandoznak, nem figyelünk annyira az épp előttünk álló feladatra.

Pszichológusok kb. úgy magyarázzák ezt, hogy az agyunknak 2 része van:
 

• az egyik részt akkor használjuk, amikor nem kell figyelnünk semmi különösre. Ilyenkor az agyunk kalandozik, magunkról és más emberekről, a múltunkról, jövőnkről gondolkodunk, azaz egy halom információt pörgetünk egyszerre.

• a másik rész egy bonyolultabb hálózata az agyunk több területének. Amikor ezt használjuk, nem kalandozunk mindenfelé, hanem valós időben dolgozzuk fel az információkat.

Ez a kettős működés verseng egymással, azaz nem látsz, hallasz, vagy érzel eléggé, ha a gondolataiddal vagy elfoglalva. Például, ha mosogatás közben a szülinap emlékein jár az agyad, nagyobb valószínűséggel törsz el egy poharat. Ha kalandoznak a gondolataid, még a sörnek sincs olyan jó íze. :)))

Hánnagycucc, gondoltam... Aztán ma belefutottam egy borzasztó ostoba szituációba.

Megérkeztem egy megbeszélésre, még nem jártam ennél a cégnél korábban. Megnyomtam a kapucsengőt, egy picit tovább tartott ugyan, míg kinyílt az ajtó, de bejutottam. A recepciós hölgy már állva várt, karján a táskájával, napszemüvegben. Gondoltam, biztos lejárt a munkaideje, engem még beenged, aztán jön a váltás. Itt követtem el az első hibát, mert túl korán hoztam konklúziót a szituációval kapcsolatban, ugyanis a hölgy vak volt.
Azt mondta, hogy felkísér a lépcsőn. És itt indult be az agyam első része: milyen magabiztosan megy a lépcsőn ... hogy sikerül a megbeszélés? ... voltam a láthatatlan kiállításon ... le kell halkítanom a telefonom...
És eljött a második drámai pillanat: a lépcső tetejére értünk, kinyitotta nekem az ajtót és azt mondta, hogy a jobb kéz felől már megtalálom az irodát. Én barom pedig megköszöntem neki és elköszöntem tőle egy viszontlátással. Hát hogy jutott eszembe ekkora baromság???

Újra elolvastam a fenti cikket, hogy tényleg milyen fontos, hogy az előttünk lévő dolgokra figyeljünk. A munkánk során sokkal kevesebbet hibázunk, ha nem hagyjuk kalandozni az agyunkat, azaz "visszatereljük a jelen pillanatba". Nem olyan bonyolult dolog, de gyakorolni kell, pl. úgy, hogy a figyelmünket minél többször a közvetlen érzékelésre irányítjuk. A cikk szerzője szerint segíthet pl., ha mosogatás közben a víz hőmérsékletére figyelünk, de segíthet akár egy mély levegővétel is. Egy megbeszélés alatt ne a válaszaidat fogalmazd, miközben a másik beszél, inkább jegyzetelj; segít fenntartani a figyelmet. Az a lényeg, hogy megtaláld a te életviteledhez, munkastílusodhoz legjobban illeszkedő technikákat. Mindegy, hogy mik azok, használd őket minél többet és sokkal jobb döntéseket hozol.

Ja, és ha jobb ízű sört akarsz inni, koncentrálj az előtted álló hideg pohárra. :)))