Számomra is meglepő, de tényleg úgy van, ha lecseszed az embereidet, javul a teljesítményük. Egy tréningen épp a készségfejlesztés egyik fontos eszközéről beszélgettünk: a dicséretről.

Az egyik résztvevő udvariasan "érdekesnek" értékelte a beszélgetést, de baromira nem tudott egyetérteni vele. Az ő tapasztalata ugyanis az volt, hogy amikor megdicsérte az alkalmazottait, a kiváló teljesítményükért, a következő alkalommal, amikor ugyanazt a feladatot csinálták, rosszabbul teljesítettek. Ugyanakkor, „ha leordítottam a haját, amikor rosszul végezte a munkáját, általában következőre jobban ment neki”. Ezért hevesen tiltakozott, hogy a jutalmazás hatékony lenne, a büntetés meg nem, mert szerinte ennek éppen az ellenkezője igaz.

Az említett vezető óvatosan duhajkodott az elismerésekkel és akkor osztogatott dicséreteket, amikor a teljesítmény messze az átlag feletti volt. Az ilyen kiemelkedő esetben a beosztottnak valószínűleg nagy adag szerencséje is volt, így valószínűsíthető, hogy a következő alkalommal romlani fog a teljesítménye, függetlenül attól, hogy megdicsérte-e vagy sem (mert nem lehet mindig szerencséje). Hasonlóképpen, ha olyankor ordibált vele, amikor nagyon rosszul teljesített, akkor a teljesítménye javult volna akkor is, he történetesen nem ordítja le a haját.

Vezetőnk abban tévedett nagyot, hogy ok-okozati összefüggést társított egy véletlenszerű, esetleges folyamat fluktuációjához.

 

Mit lehet tenni akkor?

Tapasztalatom szerint, a javuló teljesítményt jutalmazni sokkal hatékonyabb, mint büntetni a hibákért. Emellett az a lényeg, hogy ne a kiugró szélsőségeket jutalmazd vagy büntesd, hanem a tendenciát. A tendencia "értékelésekor" ugyanis kevesebb a szerencsefaktor és relevánsabb visszajelzést tudsz adni a valós teljesítményre.

Igaz ez a megfigyelés a magánéletre is: mivel hajlamosak vagyunk kedvesek lenni másokkal, amikor a viselkedésük kedvünkre való és undokok lenni hozzájuk, amikor nem, statisztikai alapon büntetést kapunk kedvességünkért, az undokságunkért pedig jutalmat. Érdekes, nem?

Ha megállsz egy pillantra az olvasással, biztosan te is fel tudsz idézni hasonló példákat. (Nekem is vannak ilyenek...)

Az a helyzet, hogy emberünknek igaza van, egyúttal baromi nagyot téved!

Símán elhiszem neki, hogy azokban az esetekben, amikor egy kiváló teljesítményt megdicsért, azt nagy valószínűséggel rosszabb követte, a büntetéseket pedig jellemzően javulás. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a levont következtetés teljesen rossz. Ezt a jelenséget regressziónak hívják, amit jelen esetben a teljesítmény véletlenszerű kilengései okoznak.