Hogyan lesznek "normális" emberekből nagyképű, öntelt, lekezelő, önző, korrupt főnökök? A válasz egyszerű: adj nekik hatalmat.
Sok cikk, tanulmány foglalkozik azzal, hogy milyen kapcsolat van a hatalom és az erkölcs között. Michael Lewis princetoni beszédében találtam egy érdekes történetet:
Egy kutatócsoport egyetemi hallgatókból 3 fős csapatokat állított össze és külön szobákban helyezte el őket. A három fő közül véletlenszerűen kiválasztottak egyet, aki a csapat vezetője lett. Minden csapatnak egy komplikált erkölcsi problémára (pl. mit kellene tenni a vizsgákon való puskázással vagy hogyan kellene szabályozni az alkoholofgyasztást az egyetem területén, stb.) kellett megoldási javaslatot tennie.
Fél óra elteltével a kutatók süteményt vittek minden csapatnak, pontosan 4db volt a tányéron. Természetesen minden csapattag vett egy darab sütit, így a tányéron egy darab árválkodott. Arra számítanánk, hogy ez egy kényelmetlen helyzet (a Vienetta fagyi reklám alapján is annak tűnt). De nem az. Szinte minden esetben a csapat vezetőjének kijelölt ember levette a tányérról a sütit és megette. Ráadásul meglehetősen nagy élvezettel.
A kijelölt vezető nem kapott különleges feladatot, a kutatók nem kérték meg semmire, egyszerűen véletlenszerűen mutattak rá 30 perccel korábban. A státuszát pusztán a szerencsének köszönhette. Ezzel együtt a legtöbbjük úgy érezte, hogy a negyedik süti neki jár.
A legtöbb cikkből sajnos az derül ki, hogy ha valaki hatalmat kap, kevésbé törődik másokkal és kevésbé tartja fontosnak az erkölcsi normákat.
Érvelhetnénk úgy, hogy az életben a vezetőket nem véletlenszerűen választják, hanem amiatt mert ők nem olyanok, akik elvennék a negyedik sütit. Mondhatnánk, hogy a cikk tanulsága pusztán annyi, hogy ha valakire véletlenszerűen ráböksz (tehát nem képzett vezető), hogy te vagy a vezető, akkor valószínűleg megenné a negyedik sütit, mert épp nincs jobb ötlete.
Csakhogy ettől még érdekes marad a történet: ha egy embert a sors valamilyen fordulata vezetővé tesz, és mindenki más tudja, hogy a véletlennek köszönheti a pozíciót, azonnal másképp viselkedik. A viselkedése pedig többnyire a többiek kárára történik. Láthatóan pillanatok alatt elfelejti, hogy milyen érzés volt, amikor még beosztott volt és a főnöke hasonlóan bánt vele.