Nem nagyon találsz olyan céget, akinek ne az lenne az egyik jelmondata, hogy számunkra a munkatársak a legfontosabbak, ők a legértékesebbek. Már az interjúkon egyértelművé teszik, hogy a legjobbakat keresik, biztosítanak arról, hogy ha csatlakozol hozzájuk, akkor sok lehetőséged lesz tanulásra, fejlődésre, szép karriert futhatsz be, és a piaci átlag feletti fizetést kapsz. Aztán ebből semmi se lesz, örülsz, ha egyáltalán meg tudod tartani az állásodat.

Összeszedtem pár kérdést, remélem, segítenek. Próbáld felidézni a múltadból a válaszokat, hogy meg tudd fogalmazni, mi érdekel igazából.

• Ha volt már munkád, akkor az a pénzről szólt, vagy bizsergetett valamit benned?
• Volt-e olyan része a munkakörödnek, amit kifejezetten szerettél?
• Milyen hobbid van? Mit szeretsz benne leginkább?
• Voltál-e tagja valamilyen klubnak, társaságnak, szervezetnek ahova szívesen jártál? Mi vonzott oda?
• Mi volt a legutóbbi két könyv, amit olvastál?
• Milyen újságokat veszel meg szívesen?
• Milyen internetes oldalakat látogatsz szívesen?
• Vannak-e tipikus cikkek vagy témák, amik felkeltik a figyelmedet?
• Milyen típusú emberek társaságát keresed?
• Milyen szavakkal jellemeznéd ezeket az embereket?

Fusd át a válaszaidat, és keress mintákat, jellegzetességeket közöttük. Válaszd ki a három legfontosabb dolgot, amit különösen jellemzőnek tartasz magadra, ami különösen érdekel. Azt javaslom, vedd komolyan azt, ami érdekel.

Bármilyen furcsa is, amikor ezeket az ígéreteket hallod, a munkáltatód nem akar átverni, az igazat mondja. De azt is tudnod kell, hogy a jelmondatával ellentétben a céget elsősorban nem te érdekled, egészen más jár a fejében: a teljesítményed. Csakis az számít, hogy jól végezd a munkádat. A cégednek elsősorban az a fontos, hogy jól bánjon az ügyfeleivel, teljesíteni tudja a küldetését (pl. hogy szegény közösségek számára víztisztító rendszereket tervezzünk világszerte) és profitot termeljen.
Őszintén szólva, ezzel semmi baj nincs, ennek pontosan így kell lennie. Ha néha úgy tűnik, hogy a céged támogatja a személyes fejlődésedet, segít megtalálni az erősségeidet, pusztán azért teszi, hogy jobban teljesíts. A teljesítményedet méri, értékeli, titulust ad neked, és alád rak egy létrát, amin mászhatsz. Ez a legtöbb, amit várhatsz; de sohasem fog igazán megismerni. Nem tudja, mik az erősségeid vagy a gyengeségeid, hogy mi motivál, hogyan tanulsz a leghatékonyabban vagy, hogy mely szituációk hozzák ki a legjobbat belőled. Éppen ezért pont ugyanakkora valószínűséggel tesznek olyan pozícióba, ahol azt csinálhatod, amiben tehetséges vagy, mint olyanba, amiben biztosan rosszul fogsz teljesíteni. A vállalatok nem ostobaságból gondolkodnak így, de végül mégis ez az oka annak, hogy sok ember olyan munkát végez, amiben középszerű vagy boldogtalan. Vagy mindkettő.
Ha céged nem akar igazán megismerni, akkor neked kell tudnod, hogy mik az erősségeid, és hogyan tudod arra használni őket, hogy kiváló teljesítményt nyújts. Így mindketten nyertek: a cég megkapja a várt teljesítményt, te pedig sokkal kevesebb stresszel végzed a munkád.

Hogyan tudod megcsinálni?
Az életed során a tanáraid, a szüleid, a karriertanácsadók vagy épp a főnökeid folyamatosan terelgetnek, sokszor jobban tudják, hogy mihez kellene kezdened az életeddel, mint te magad. Végül elvállalsz egy munkát, ami jó pénzt vagy pozíciót kínál, de csupa olyan dolgot kell csinálnod, amiben nem vagy igazán erős. Minden egyes ilyen tapasztalattal egyre világosabbá válik számodra, hogy leginkább saját magadra kellett volna hallgatnod. A tapasztalat végül megtanít arra, hogy mik az erősségeid és mik a gyengéid. Sokan ezt a tanulási módszert választják, csakhogy van egy kis gond a tapasztalattal: rendkívül sok időt és energiát vesz igénybe, amíg megszerzed. Ennél hatékonyabb módszer, ha elkezded figyelni a saját erősségeidet. Gyors és hatékony lehetőség, ha eljössz az egyik StrengthsFinder Workshopunkra, de addig is, amíg gondolkodsz rajta, segítek elindulni.
Ha engem kérdezel, kezd ott, hogy mi az, ami érdekel. Az érdeklődési köröd ugyanis nem véletlenszerű, nem nyűgöz le egy dolog az egyik nap és egy totálisan ellenkező egy másikon. Persze az érdeklődési köröd változik az életed során, de nem véletlenszerűen. Az érdeklődést ugyanis olyan gondolkodási minták, sémák vezérlik, amiket szeretnél ha mások meglátnának benned, amit ki tudsz fejezni. Sajnos annyira azért nem konkrétak, hogy megmutassák, milyen munkakör lenne jó számodra, bár ilyen is van: Matt Damon már középiskolás korában színdarabokban játszott, P. Diddy 17 évesen adta első koncertjét.

Ne ess abba a hibába, amibe sok ember, hogy igazából a tanítás érdekel, de előbb pénzt szeretnél keresni, ezért bankba mész dolgozni, lehúzol 10 évet és utána majd tanítasz." Ezek szinte minden esetben rossz alkuk. Arra kényszerítenek, hogy megcsináld a lehetetlent: tedd parkolópályára az igazi személyiséged, és az életed egy későbbi pontján majd térj vissza hozzá. Az a probléma ezzel, hogy amíg a szép jövőre várakozol, 10 évig olyan feladatokkal szívatod magad, amik nem is érdekelnek. A legtöbb esetben nem is teljesítesz jól. Ha mégis sikerül elfogadhatóan teljesítened ebben a nem te vagy szerepben, akkor is kínlódás lesz az ára, mert pusztán a pénzért csinálod, nincs mögötte igazi, belső motiváció. Ez miért baj? Mert ha a pénz kevesebb lesz, akkor mi fog motiválni? Hogyan tudsz önbizalmat építeni egy olyan dologból, amiben nem hiszel, csak a pénzért csinálod? Hogyan leszel elismert szakember egy olyan témakörben, ami nem is érdekel? Mivel nem szenvedélyesen végzed a munkádat, kevésbé leszel vonzó munkaerő, kevésbé lesz vicces veled dolgozni, kevésbé leszel energikus. Lassan szem elől téveszted, hogy ki is vagy, és hogy mit is tudsz igazán jól csinálni. Amikor pedig a várva-várt jövő elérkezik, már nem ugyanaz az ember vagy, valahol elvesztetted magad az úton. Szerintem ne köss ilyen alkut! Nem találkoztam olyannal, aki azt mondta volna, hogy megérte.