Egyik ügyfelem mesélte, hogy mennyit szívott az új vezetői állásával az elején. "Egy hónapon belül sikerült a legjobb programozóból előlépnem a legrosszabb vezetővé." - mondta.

Hihetetlen, mennyire rosszul csináltam a dolgokat. Nem tudtam, kinek és hogyan delegáljak. Egyáltalán mit? Amikor valaki megállt az ajtóm előtt és kérdezett valamit arról, amin épp dolgozott, megpróbáltam segíteni neki. Kinyomoztam, amire szüksége van, megkerestem a megfelelő kontaktot, stb. Jó fejnek tűntem, mert segítettem, ahol tudok, mint a jó úttörő.

Eközben a csapatom alig tudott teljesíteni valamit, mert én voltam a szűk keresztmetszet. Egy csomó dologgal rám vártak. Egyre keményebben dolgoztam, egyre tovább maradtam bent az irodában.

Ekkor a főnököm lenyűgöző dolgott tett: miután látta, hogy mivel küszködöm, minden új projektet nekem adott. Ez egyszerűen tarthatatlan lett. A csapatom hazament a munkaidő végén én pedig este 8-10-ig bent voltam, hétvégéken is dolgoztam, hogy átrágjam magam valahogyan a sok munkán.

Végül aztán nem bírtam tovább, bementem az irodájába, és toppantottam egyet a lábammal, mint egy öt éves gyerek: - Ez nem fair! - mondtam. - Tíz ember munkáját kell végeznem!

Ekkor nagyon nyugodt hangnemben azt mondta: - De hát van tíz embered, dolgoztasd őket. Ekkor megértettem, hogy mi a legnehezebb akkor, amikor egy alkalmazottból vezető lesz.