Fizetés, juttatások, képzés, előrelépési lehetőség: ezek mind fontosak. De van egy dolog, amire még ezeknél is nagyobb szüksége van a munkavállalóknak.

Ha azt akarod, hogy jó munkaadónak tartsanak, akkor a jó fizetés, a szexi jutatási csomag, a folyamatos képzés és a káprázatos előrelépési lehetőségek fontos szempontok. A gond általában az, hogy nem tudsz mindegyik kritériumnak megfelelni.

Ne parázz ezen, ettől még lehetsz kiváló munkaadó, mert van egy dolog, ami sokkal fontosabb a munkavállalók számára: az önbecsülés.

Ne gondold, hogy a munkatársaid a kapott fizetés, juttatások vagy lehetőségek miatt megbecsülve, értékelve érzik magukat. A kézzel fogható juttatásoknak nincs ilyen hatásuk. Sőt, ha tiszteletlenül vagy lekezelően bánsz velük, nincs az a jutalom vagy karrierlehetőség, ami helyre tudja állítani azt a rossz érzést, amivel a munkaadóra gondolnak.
A bölcsész ismerősöm elég frappánsan foglalta össze a tapasztalatát: "végül engedték, hogy dolgozzam, de nem engedték, hogy büszke legyek magamra".
A legfontosabb dolog, amit a munkavállalódnak adhatsz nem a munka, hanem az önbecsülés. És ezt a legkönnyebb adni.

Nemrég egyik ismerősöm állást keresett és egy cég be is hívta interjúra. Mielőtt bármit is kérdeztek volna tőle, kitöltettek vele 3 tesztet, majd valamivel később az interjún megkérdezték tőle, hogy milyen diplomája van.
- Bölcsész. - felelte.
- Hát, az egy különös állatfajta. - jött a gúnyos válasz.
A teszt rendben van, de ahogyan az interjúztató bánt vele, az egyáltalán nincs. Nem hiszem, hogy megengedheti magának azt az interjúztató, hogy megalázza a jelöltet.
Otthon még gondolkodtam a dolgon. Én nem bánnék így senkivel.
Aztán eszembe jutott néhány történet, amikor én is rosszul bántam beosztottakkal, sőt még velem egy szinten lévő vezetőkkel is. Emelt hangon kioktattam őket, forgattam a szemeimet a baromságaikon, önelégülten vigyorogtam vagy szarkasztikus megjegyzéseket tettem javaslatokra azért, hogy mutassam, milyen okos vagyok.

 
Néhány munkatárs nem nyújt maradandót, néhányan egyenesen pocsék munkával rukkolnak elő. Van, aki nem túl eszes vagy nem dolgozik keményen. Vannak, akik nagyokat hibáznak és vannak, akik végül megérdemlik, hogy kirúgják őket. Mindezektől függetlenül, bármelyik munkatárs vagy jelölt - nyújtson bármilyen teljesítményt - megérdemli, hogy tisztelettudóan bánj vele. A szemforgatás, fikázás, gúnyolódás, ego fitogtatás elterelik a figyelmet a problémáról és helyette a másik személy kerül a központba. Az önbecsülése pedig percről-percre kevesebb lesz.
Ha valamit elront, figyelmeztesd rá négyszemközt, arra fókuszálj, hogy hogyan tanulhat a hibából és azonnal elfelejti a szégyent, amit elsőre érzett. Csinálj belőle hülyét többek előtt és soha nem felejti el azt az érzést. Tanulni sem fog a hibából, mert csak az marad meg emlékként, hogy hogyan bántál vele.

Ilyen tekintetben az önbecsülés hasonlít a bizalomhoz: ha egyszer elveszett, nagyon nehéz visszacsinálni.